HA TÁVOLRÓL NÉZEK

Úgy látom majd a glóriátok,

Sok pénzetek,

Mostoháim, ti szerencsések,

Mint valami nagy betegséget.

Úgy nézek rátok a falumból

Hallgatagon,

Mint a bús, föloldozott vétek,

Úgy nézek én majd tifelétek.

S úgy fogok majd otthon meghalni,

Mint egy kölyök,

Akinek tréfa volt az élet

És ok nélkül pihenni tér meg.