HAGYMA-KOSZORÚ

Egy szó nyilallott a hazán keresztül,

Egy röpke szóban annyi fájdalom,

Remélem is, hogy önöknek ezúttal

Direkt szívükbe váj dalom.

Mi történt? Mily csapás?

Tudják önök, ah urak, s drága delnők?

Persze most maguk azt hiszik,

Hogy én itt azért jajgatok,

Mert Tisza lett miniszterelnök.

Pedig rebegő

Szűmben nem ettől nőtt epekő.

Persze,

Mert mi is van abban, hogy Tiszának

Ilyesmihez is van mersze?

Megvallom, engem nem sodor viharba,

Hogy milyen zsandárok nőnek

A drága Biharba.

És rám az se leverő,

Hogy ez a kapitány, ez a Gerő

Karddal

Akarta dirigálni, hogy milyen

Legyen a parlamenti kardal.

Tisza magát már máskor is me-

Gerőltette,

Kis botrány a sok nagy botrány közt

Gerő tette.

E szenzációk dús halomban

Ne zengjenek ma bús dalomban,

Engem minden hidegen hagy ma.

Ellenben mit szólnak ahhoz, kérem,

Hogy drágább lett a hagyma?

A hagyma, a hagyma,

Érte búm nagy ma,

Hangsúlyozzam azt talán,

Hogy minden művelt család asztalán

E gyengezöld növény mily gyakran

Áll ma?

Én nem hangsúlyozom, csak mondom,

Övé a pálma.

Nos,

Ennélfogva kínos

Feltűnést keltett, hogy mára

Felment a hagyma ára.

És ismertetve e tényt,

Kell, hogy szomoru fényt

Vessek gyarló

Népemre, mely direkt pazarló.

Képzeljék, kérem,

Az az értesülésem,

Hogy népem sok millió sarja

Most Tiszát ünnepelni akarja,

S bár ez költséges üzlet,

Minden hagymát összetűznek

Koszorúba, mily szenzáció,

S egy deputáció

Ráfüggeszti

A geszti

Nagy ember feje tetejére.