HAHNEMANN

Eddig anyag harcolt anyag ellen a bús beteg ágyán,

S durva csatájok közt kín vala élni tovább.

De te jövél, s a parányokból felidézted az alvó

Szellemeket, s küldéd mesteri bűvöd alatt.

S újra szelíd nemtők kísérik az emberiséget,

És a halál retteg gyötreni áldozatit.

Meghaltál, hogy kötve ne légy egy testhez örökké:

S lelked az ős elemek gyógyerejébe vegyűlt.