HAJÓ A KÖDBEN

Ködben ül a Tátra orma,

Ködben a paloták tornya

És itt és ott, néha-néha

Lobban egy picike fény

És megfeszül a vitorla.

Magyar tenger ez a tenger,

Vésszel, köddel, gyötrelemmel

Szeljük árját néhány százan:

Jaj, vajon mi lesz velünk?

Nincsen itt part, nincsen ember.

És hajózunk, szállunk, szállunk,

Sohase lesz megállásunk:

Egy köd-ország Magyarország

S hogyha Új jön, újra köd,

Köd előttünk, köd utánunk.

Valamikor ki kell kötni,

Valaminek kell már jönni,

Valahára mutassuk meg:

Ágyúk vannak a hajón

S az ágyúk tudnak dörögni.