Hajadnak nyírott lombját

Hajadnak nyírott lombját, arcod üdvöz

rózsaszínjét, szemed acélát

amit a lélek halk ezüstje ötvöz

s tested, meleg méhkasát vágyaimnak

orvosság módra issza színvak

szemem, amely minden világot

mindig egy színnel sötétebbre látott.

Oh jaj minden világ csak bellül ég

s a testek csunyán elernyőzik,

de a tied átlátszó, mint az ég

melyen aki jól átnéz, ott az Isten!

Igy látom én a szemeidben

a lélek paradicsomát

felhőknek és fényeknek otthonát.