HAJH, GYEREKEK!...

Hajh, gyerekek, hogyha néha

Pohár mellett elmerengek,

Mind ott vagytok oldalamnál,

Kiket lelkem úgy melenget.

Fölkapom a poharamat,

Koccintanék szépen, sorba, -

Magam vagyok, akkor látom

S égő könnyem hull a borba.

Nagyon szép kis társaság volt.

Egyik léhább, mint a másik.

Átgondolok minden órát

A keserű búcsuzásig...

Mennyi kacaj, mennyi tréfa

Hangzott el a kis szobában,

Nem búsultunk, fülig úsztunk

Borban, sörben, adósságban.

»Ha nincsen pénz, ád az Isten!...«

- És ilyen volt minden elvünk,

Nem gondoltunk soha arra,

Hogy a sorssal harcra keljünk.

Gazdag szívvel, víg kedéllyel

Fittyet hánytunk a világnak,

Ölelkező lelkeink tán

Nem is itt a földön jártak.

Hajh, gyerekek, jó barátok,

Oda szívem reménysége.

Tudom jól: a szép napoknak

Mindörökre vége, vége...

A baráti kedves körből

El kell szállnom, messze szállnom,

Mi marad a drága multból?

- Fájó szív és kínos álom...

De hagyjuk ezt. Nem miközénk

Való ez a méla nóta.

Csakis azért írtam, hogy rám

Emlékezzetek meg róla.

- »Szegény Bandi« - mondjátok majd

»Vajjon merre van az árva« -

- Fujjátok el a nótámat:

»Meghalok én nemsokára...«