HAJH, ŐSZI MAGYARSÁG

Evvel a régi ismerőssel:

Meg vagyok akadva az Ősszel.

Szivesen veszem, mint barátot,

Szivesen a szárnya alá állok.

Bevallom, hogy néha hazudva

Értem patkószeges, őszi útra.

Bevallom, hogy sokszor kevélyen

Gondolkoztam el az élet-mélyen.

De mindig és mindig vallottam:

Kis, bús, kevés különbség van ottan.

Az Ősz, az Ősz s a magyar élet:

Olyan egyformák, miért beszéljek?

Nincs szépsége, de szépnek látjuk,

Átkozni kéne és mégis áldjuk.

El kéne dobni, százszor véljük

És százszor és mégiscsak leéljük.