Hajnal

A tegnapot most váltja föl a holnap.

Sötéten silbakolnak még a fák.

Az út köves, házszegte pusztaság.

Utolsó fénye húny a csillagoknak.

A karavánja jár e pusztaságnak.

Némán söpörnek. Ködbe vész a por.

Halk hamvazás dereng az ég alól.

A nap, a nap! súgják a sanda árnyak.

És gyors ütemben ébredez a forma,

A szín, a hang - dóm és gyár büszke orma

Az égbe barnul és dalolni kezd.

Harang és kürtő szólal, a siket,

Vak éjszakát riasztva hosszú jajjal.

Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!