Hajnalban a naphoz

Én most szeretlek, mikor még az éjjel

Vert seregének árnya fut tova

S csak a magányos és bús jegenyének

Szűz homlokán ég fényed mosolya.

Én most szeretlek, mikor szent keletnek

Mély tengerén ring arcod, az örök

És sugaraid álmodón remegnek

A paloták és kalyibák fölött.

Még vár a hajnal, de az éj halott már,

Trillák csattognak, lombon, bokron át,

Oly dús az ég keletre, mint az oltár,

Mely várja a nagy, ősi áldozást.

Majd jön a nappal, a vásár, a hajsza,

Fölkél vackáról ember és barom.

Én most szeretlek és neved e dalban

Ezer madárral hadd magasztalom!