HAJNALBAN KEL FÖL, MINT A PÉKEK

Kedvesem erősderekú, karcsú asszony,

ültem már repülőgépen, magasból ő is kicsinek látszik,

de pilótalétemre is megbecsülném.

Maga mossa a ruhát, a hab álmodozva reszket karjain,

letérdel, mintha imádkozna, fölsikálja a padlót és nagyot kacag, ha elvégezte,

kacagása mint az alma, melybe héjjastul beléharap,

olyankor az is hangosan nevet,

ha kenyeret dagaszt, hajnalban kel föl, mint a pékek, akik a jólsütő kemencék rokonai,

hosszú lapáttal őrködnek fölöttünk,

fölverődik a liszt és odaszáll a szép, szabad mellükre, ahol meg nyugodtan elalszik,

mint kedvesem a jószagú ágyban, hogy elmosogatott

s tisztára ölelte szívemet.

Feleségem is ilyen lesz, ha majd egész emberré növök

és megházasodom, mint az apám.