Hajnali csók

Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,

s sóhajba halnak az éjjeli szók,

vacogva vonaglik egybe az ajkunk,

s fáradt remegéssel újra sohajtunk,

leszáll a csók,

a hajnali csók.

Oly édes e jégcsók. Álomba didergő

fázó derü, hajnali kósza titok.

Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,

fáradt gyönyöröknek lángraszitója

a csók, a csók,

a hajnali csók.