Hajnali séta

Valahonnan a lenti síkról még füstölnek az emberi szívek.

Mi már kioltottuk a magunkét,

kék tóba mártottuk, a kormot is lemostuk.

Lám, húszegypár évesek vagyunk s máris lehetünk

bűn nélkül pajkosak,

szállunk,

mint Isten lapdái a halavány csillagok közt.

A szegfüket itt nektárral locsolták.

Az útakat itt felhőkkel vattázták.

Amint megyünk, dúsillatú piros rózsákkal csiklandozzuk

az alvó angyalok arcát

s íme, ébredezik az egész mennyország.

– Jó reggelt, Leonardo da Vinci,

köszönjük,

hogy megfestetted a mosolyunkat!