HAJNALVÁRÁS

Mint hajnal börtön ablakára,

Ugy jössz komor, bus életembe.

Mint hajnal börtön ablakára,

Ki nagy kedvvel jön, vígan zengve,

Rigók harsannak torkából ki

S a vén, öreg Föld lelkesedve,

Bokrétásan borúl bókolni

A friss, csöpp harmat-láb elébe.

S ő menyasszonyként csókol holmi

Hitvány gazt is - jaj - bő a fénye,

A rabnak mégis bekacag csak

S tovább suhan a messzeségbe.

És szívemet, szívét a rabnak

Letaglózza a keserűség:

Nem várta senki úgy a Napnak

Nagy, kacagásos élet-hűsét,

Nem vár úgy céda szeretőre

Az elrugott, jó, balga hűség -

S csak bekacagott: hadd gyötörje

Útált vágyával Éjfél-asszony,

Csak másszon nyögve körbe, körbe,

Minden téglát megtapogasson

S kacajom ujra sírva várja!

S én várlak, várlak, sírva várlak -

Hajnalt a börtön ablakára.