Hála

Szívfájdító tavasz.

És olyan jó.

És olyan jó.

És mégis olyan jó.

Most alkonyul.

A fák

Fínom kis seprő-ágaikkal

Csodás színekbe mártva állanak

Nagy-mozdulatlanul.

Rügy ring az ágon,

Ütemre ring,

Hintáz az ág vele,

Mint duzzadt, hálatelt kis szív, olyan.

Ha pattan

Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon:

Talán elárad az egész világon.

Az alkonyatnak

Felváltva dalolnak

A rádió

S az erdőben egy feketerigó,

S nem vesznek össze,

Összezsonganak.

Tavasz, szívfájdító.

És olyan jó,

És olyan jó,

És mégis olyan jó.

Mert látó lettem újra.

Mert halló lettem újra.

Mert, bár halottaimat hantolom:

Húsvét felé megyek.

Húsvét felé megyek.

Mint zengő szél az ágon a rügyet:

A hála emeli,

Felemeli duzzadó szívemet.

Ha pattan

Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon:

Talán elárad az egész világon.