Hálaadás

By Gyula Juhász

Nem adtak semmit ők,

Az ígérő remények,

Csak sok szép bánatot,

De így is jó nekünk az élet.

Nem lettem férfia

A nőnek, kit szerettem,

Csak borús árnya én,

De azért csillag ő felettem.

Akartam valamit,

Mely tett legyen és élet

S bénán csüggedt karom,

De édes álom a művészet,

Oly messze az örök,

A csillag és az Isten,

A boldogság, az ég,

De mégis jó volt várni itt lenn.