HALÁL TAVASSZAL

Nincs tisztább szem a beteg szemnél,

mely látva lát és halni kész.

Nincs betegebb a tiszta szemnél,

amely követ, ha tovamész.

Nincs követőbb a beteg szemnél,

telibb felhő, hűbb sirató...

A két szemem két tó az éjben

és hull az éj és sir a tó.

Nincs betegebb az én szivemnél,

a szivemnél nincs betegebb!

Gyász országa, kinok szigetje,

fájó világrész, - bús sziget.

Rengő piros folt téli éjben,

vad erdő partján a havon,

hol tűlevelű fák tövében

egy rossz koldust vertek.

Nincs hűtlenebb leány Meánál,

nincs visszajáróbb fájdalom;

nincs fájdalmasabb visszajárás

nyirkos, romverte tájakon.

Nincs tisztább szem az ő szeménél,

nincs betegebb, mint én vagyok...

Tavaszi napvert nedves fűben

rágondolok és meghalok.