Halálba hívó délután

By Dezső Kosztolányi

Halálba hívó délután. Alélt

keblén pihenteti a néma délt.

Kénsárga légbe forróság inog,

őrjöngenek a buja jázminok.

Fülledt magány. Halotti utcasor.

Füstöl a föld, akár a puskapor.

Megállni, menni, mondd, mi célja van?

Nézz jobbra, balra, minden céltalan.

A semmiségnek mondom a neved,

s a szájamon a bánat fölnevet.

Ha volna nálam most méreg, talán

erőm is volna és fölhajtanám.