Hallgatás

Én hallgatok,

mert legjobban fáj mégis csak a csend

és én őrülten szeretem, ha fáj.

Mit mondanék?

Már elmondtam, hogy nincsen mit kacagnom

és ha sírok, az mindenkit zavar.

Üres a dóm,

sötét üvegén nincs fehér sugár

s halott harangja mereven sajog.

És vége van,

s a nagy csendből csak néha kel a sóhaj:

be jó, kinek még van mit mondani!