Halott poéta

Halott poéta versét olvasom,

Ki tegnap élt még. Úgy-e, furcsa ez?

Lelke szépsége reám permetez,

Mint aranyharmat hűs hajnali tájra,

Fürdik a lelkem áldott aranyába’.

Belőle belém árad az erő.

Koporsó, hát hol itt a fulánkod?

Igaz, igaz. - De vajjon tudja ő?

Elgondolom: e csöndes hegytetőn,

Mint most én, úgy fog majd bolyongani

Ha engem eltemettek, - valaki,

Kezében enyém: könyv és költemény:

Gyászom árnya s győzelmem fénye.

Igaz, igaz. - De fogom tudni én?...