HALOTT SZÓK HONA

Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,

valami keshedt, görbe árokparton,

amire méla álmot vet az alkony.

Vágyaim ma szép esti szigetek,

valahol lent, a szőke jónvidéken,

hol hárfapengés az égen.

Vágyaim ma a tiszta mosolyok,

fáradt virágok álmos illatsúlya,

mely nyújtózkodva kiliheg az útra.

A vágyaim ma lábad alá kúsznak,

hogy elvigyenek: hol a szók fehérek

s halottan szépek. Hova én el nem érek...