Halottak

Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább.

Futók között titokzatos megállók.

A mély sötét vizekbe néma, lassú

hálók.

Képek,

már megmeredtek és örökre

szépek.

Nem-élők,

mindent felejtő, mindent porba ejtő

henyélők,

kiknek kezéből a haraszt alatt

lassan kihullt a dús tapasztalat.

Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,

fejére tompa éjszaka borul,

Kleopatra a csókokat feledte,

és Shakespeare elfelejtett angolul.

Nem ismeri meg itt anya a lányát,

sem a tudós ezer bogos talányát.

Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl

az áhitat, az ima és a csók.

Idézetek egy régi-régi műből,

kilobbant sejtcsomók.