HALOTTAK EMLÉKEZETE.

By Mihály Tompa

Hull a levél... a tarlott őszi tájak

Szebb napjaikra nézni intenek;

Szeretetben kik vélünk egy valának:

Feledjük-e, midőn már nincsenek?!

Jertek, jertek! s hulló lomb közepett

Üljünk meg a bús emlék-ünnepet!

Ugy elmerül szivünk a földiekben...!

Hű lenni a méltó búhoz nem ért;

Oh, a fátyol mi könnyen hátralebben,

Melyet köténk az elveszettekért!

Hogy sirjokon mécs, szemükben köny ég

Legyen ez a nap az övék... övék...!

Mienk is ez! emlékben, fájdalomban

Ugyan mienk! kik élvén hányatunk!

- Csak addig zúg a lomb, mig a galyon van, -

A holtaknál nincs a mi bánatunk!

De jól van így...! a búban, könyeken:

Kiért bú s köny van, nekünk megjelen!

Itt a szülő, hű karjai kitárvák,

A szeretett férj haza látogat!

Ne sirjatok, szegény rongyfedte árvák!

Ifjú özvegy, vetkezd le gyászodat!

Kis magzatim! hát visszatértetek...?

Oh mint vérzett, fájt szívem értetek!

A hős ifjú koszorúval, sebekkel,

A test-halomból délcegen kilép;

Jön a testvér, barát s a mátka; felkel

Ki elveszett, s nem tudni hol? mikép?

Meghalni a sors akit hova vitt:

Föld és tenger kiadja holtait.

Körülfognak vigasztaló beszéddel:

A cél, az út mind egymáshoz vezet!

Nem foszlik még az ábránd rajza széjjel,

S erős hit ver szivünkben gyökeret.

Mint a virág kelyhébe’ titkosan,

Illat s szirom közt a gyümölcs fogan.

S enyhűl a bú, szivünk nem nyomja kétség,

Mi jól értünk az elhunytak felől!

Az örömért, mely vélök érte végét:

Örökségünk remény, remény te löl!

A téli napnak, - távol szertelen, -

Melege megfogy, tündöklése nem!

A hűségnek nem veszhet el jutalma,

S szivnek, kit a sors összevissza-zúz;

Pálmánkért a hit menny felé utalva:

Nem lenne csak sirunkig kalauz?

A vágy jobbat lel, mert jobbat keres;

Még ez a köny is szebb létért kezes!

Pihenjetek hát hívek, jók, szerettek!

S kiknek a föld keservvel fizete;

Hull a levél... de az emlékezetnek

Örök-zölden mosolyog ligete.

Hull a levél... alvó félben az élet...

Boldog, boldog... ki tudja, még se félhet!

S a halál és pusztulás közepett:

Uj életnek szentelhet ünnepet!