Halottak napja

Halottak napja van. Az első,

Mióta döngve hullott Rá a hant.

A Sír tövében egy-egy fénybogár

Csillog. Különben sötét a határ,

S hosszú az éj alant.

Szívek, tilos a nagy világítás,

S virág sincs annyi már,

Elpazaroltuk régi ünnepen;

Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,

Ki ma este a temetőbe’ jár.

Hiába, virág sincsen annyi már.

De egy-egy szálat letenni szabad.

S hallatni tompán, fojtottan szavunk,

És aztán: kezet fogni halkan, loppal,

Egyik halott a másik halottal:

Ó, hisz’ mi itt mind halottak vagyunk.