Halotti Vers, edgy gyenge szülött temetésére 1781-ben.

Ah! melly szomorú ez az óra;

Zokogó seregünk bizonyíttya!

Mert bús libitinai szóra

El-epedt ajkait kiki nyítja.

Edgy gyenge virág el-enyészik,

Mikoron alig érte nyitását!

Meg-emésztő férge tenyészik.

’S nem hagyja tovább maradását.

Edgy gyenge tüzetske, jelessen

Tsillámlva, szemünkbe tsapódék:

De kilobbant lángja sebessen

El-aludt, ‘s hamúval be-vonódék.

Jaj! víg örömünk’ elejében

Elenyészett gyenge virágunk!

Jaj! zöld tavaszi levelében

Lenyesett, ‘s elesett jeles águnk!

Jaj! melly hamar el-mene tőlünk

Szép hajnala drága napunknak!

Hamar el-vitetik mi előlünk,

Kit igen szereténk mi magunknak.

De szemünk vizeit, hamújára

Tsakugyan meg-eredve ne hintse!

Lám gyermeki gyenge korára

Odament, hová Jézusa, kintse.

Atya adta kezébe Atyának,

Bizonyos lesz gondviselése:

Illő, hogy az édes Anyának,

Szűnjék szeme’ zápor esése.