Halvány, borús táj

Felhők szaladnak. Házikónk

habfüggönyét szél lengeti,

zizegteti halk-hűvösen

az ócska könyvek lapjait.

Hűs hallgatás és hű mosoly.

Fehér ruhákba öltözünk.

A tiszta szív derűs dalát

csobogja künt a lassu víz.

Október, csend és szerelem,

halvány, borús táj, életünk –

Mikor zengek már rólatok

el-nem-mulandó éneket?