Halvány rajz

Pirkadattól kedvesem sírján tilinkóztam.

Azután továbbmentem juhaimmal,

odább ballagtam fehérgyapjas bárányaimmal.

Szomorúfűzek alatt üldögéltem

kimondhatatlan bánattal és csodálkozással, –

a fákon madarak ültek, szálltak, jöttek-mentek

s fekete magvakat pergettek rám.

Sütött a nap, s én nem értettem,

suhogott a szél, s én nem éreztem,

zsendült a fű, s én nem tudtam: minek?

Este homályos barlangba léptem:

zöld boltozat alatt

mohos kőbálvány torkából csurgott a végtelen idő.