Hangszerek

Van költő, kinek lelke hegedű

És játszik rajt’ egy lány,

A hegedűt kis álla alá tartja,

És játszik rajta, ahogy kedve tartja,

Van költő, kinek lelke hegedű

És játszik rajt’ egy lány.

Van költő, kinek lelke kürt

És riadót az Idő fúj bele,

És hangját szikla-lelkek verik vissza,

És hangjával egy ország lesz tele,

Van költő, kinek lelke kürt.

S van költő, kinek lelke aeolhárfa,

És nem nyúl hozzá kéz,

Csupán a szél, mely végtelenből jő,

És végtelenbe vész.

Van költő, kinek lelke aeolhárfa.