Hangtalanul

Mint az árva nyárfa

A temető előtt,

Úgy hallgatom a csendet

A rácsos ablak mellett,

A zsongó némaságot,

Mely a szívembe nőtt.

Sok volt a zaj, az ige,

Ujjongtak a dalok,

Most a nagy némaság szól,

Mint örök orgonából

A vox humana hangja

És én csak hallgatok.