HANGZATKA HATOS JAMBUSOKBAN

Akartam énekelni véres harcokat,

S vitézeket, kik nagy nevet s hírt nyertenek,

Midőn tövisről gyenge rózsákat szedtenek,

S felbátoríták azzal a lajhárokat.

Áldám magamban villogó acélokat,

Mellyek szünetlen még előttem fénylenek,

Szívemben új s új lángokat gerjesztenek;

Zengek tehát nagy tetteket s királyokat.

A Músa: “Csak hangzatka, mondd, te éneked,

Kicsíny, szelíd, lágy, gyenge, érzemény,

Nem hallik el világra, nem hoz hírt neked;

Zengjen hadat, ki nyugtalan, ki vad s kemény,

Vagy akit ámít, s elragadt a csalfa fény;

Tőlem, barátom, ez legyen szövétneked.”