HARAG

Busulsz-e, Pista?... A tépett esőben

szél vergődik, mint hálóban a hal...

Busulsz-e, mondd? És játszol-e merően

az uccák lucskos csillámaival?

Én fázom s búsulok. Arcomba támad

a híg nedvesség s nem hevít harag.

A harag tüzet kér s ellép. A bánat

jön aztán, kémlel és velünk marad.

Figyelmeztet-e munka közben téged

e bánat, mely énhozzám sír, eseng, -

hogy eltávozott, lassan, mint a vének,

barátod és helyébe ült a csend?

Én is dacolni fogok, attól félek,

hisz nem ismerem eléggé magam.

De sajnálnám, ha elveszítenélek

s nem kérdezhetném: hát veled mi van?...

Tudtam, hogy örökre összeveszhet

egy semmiségen két örök barát,

de nem hittem, hogy vélem is megeshet,

ami a halálnál ostobább.