Haragszik az Isten

Haragszik az Isten... a sötét viharban,

zúgó ércszavától a mindenség remeg.

Mintha égne a menny - lobban a villámlás,

harsog a mindenség: imára emberek!

Halljátok e hangot parányi porszemek,

ti a végtelennek mulandó férgei!

Mi felséges az Úr a zúgó viharban,

boldog, ki szózatát meg tudja érteni.

Haragszik az Isten!

Haragszik az Isten... szörnyű e haragban.

Megrengeti vadul a nyomoru földet.

A romboló tűzláng égethet és ölhet.

Ne hagyja el Isten jóságos kegyelme!

Gyászfátyolt ölt az ég, dörg a felhő torka:

hogy szent himnuszával harsogva jelentse:

Haragszik az Isten!

Haragszik az Isten... Zúgnak az elemek;

érckardjuk szikrát hány s félelmesen csattog.

Hosszú uszályukkal röpülnek a felhők,

remegve bújik el az ember alattok.

Térdre rogy a hívő, ég a templom mécse,

buzgó áhitatban zeng a szent imádság:

ámde halk szózatát túldörgi a vihar,

s villámai zúgva, csattogva kiáltják:

Haragszik az Isten!