HARC ÉS HALÁL

Szeretek élni, de sok-sok alvás

Kurtítsa ezt nekem:

Én az Életet bő tagadással,

De nagyon-nagyon szeretem.

Szeretem a bomlott, cifra álmok

Éjszakáit nagyon

S a mámor-asztalt, hol a cselekvés

Ázott vérnyomait hagyom.

Élet, aléltság, zsibbadtság és tett

És állandó pörük:

Egyformák immár elszánt magamban,

Hivek, rokonok, gyönyörűk.

Élni, élni élet-tagadással,

Most már igy élek én:

Lássuk, vajon én-e vagy a Végzet,

Melyikünk a külömb legény?

Nem bánthat most már semmi s várom

A beteljesitőt,

Ki törvényt mond suhantva fölöttünk,

A mindig ifju, bölcs Időt.

Odaadom magam a napoknak

Szépen, szándéktalan,

Élek, mert szép s mert élek. S az Isten

Bús-büszkén megcsókol, ha van.