HARCDÍJ

A király nyilt kapuján

Sok lovag jön paripán,

Viadalra készen;

Hölgyeik tiszteletére

Bátran szállnak pályatérre,

Győzteseknek hírök lészen.

Vidám s ékes mindegyik,

Mert övék, jól érezik,

A választott szíve.

Fényétől szalagbokroknak

Vért, sisak, páncél ragyognak:

Gyöngéd ujjak tarka míve.

Egy van csak, ki maradoz,

Keblében égő bút hoz,

Földig gyász födé be.

Komoly, csendes üdvezlettel

Száll a pályázók között el,

S vőn kivont kardot kezébe.

Győzve küzd a bús vitéz,

Enged minden kard és kéz,

Merre csattog harca.

Szép hölgy aranykoszorúval

Int hozzá, de mély borúval

Attól félrefordúl arca.

A királyi nő felé

Karját kérve emelé:

Nem jövék kincs végett,

Rózsa légyen tettem bére,

Távol egy sír keresztére

Hogy tűzhessek hív emléket.