HARCI DAL

Azért, hogy a szabadság

Vérben füröszti zászlaját,

Azért, hogy szent nevére

Hálátlan és gaz vészt kiált,

Ne lássam, oh dicső hon!

Halványan arcodat,

Vagy drágán megfizessék

E halványságodat.

A sikra, magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

A fondor hatalommal

Rabló, zsivány szövetkezett;

S a nép szivébe mérget,

Undok koholmányt ültetett.

S a nép, melyet szabaddá

Emeltél föl veled,

Most irtó háborút kezd

Oh nemzet, ellened.

A sikra, magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

Alant apáink sirja

Itt minden rög, fűszál miénk:

Egy ezredéves harcban

Véráldozattal öntözénk.

Magyarok lelke áll őrt

Minden fűszál felett,

Magyarnak lelke, karja

Véd minden porszemet.

A sikra, magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

Isten, világ itéljen!

Ha vétettünk is valaha,

Kiszenvedénk, s megadtuk

Embernek, ami ős joga.

Zászlónkon a szabadság

S függetlenség ragyog,

Vész és halál reá, ki

Ez ellen fegyvert fog.

A sikra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai!