HARMADIK KIBEN KÖSZÖNI CUPIDÓNAK HOZZÁ VALÓ KEGYELMÉT, TUDNIILLIK HOGY CÉLIÁT SZ...

Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem,

áldott légyen te neved,

Veszendő voltomban hogy segélél mostan,

hála légyen teneked!

Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért,

jódot rólam el ne vedd!

Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim,

távozzatok el tűlem,

Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal

forgottatok körülem,

Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett

Célia énfelűlem.

Ez föld szép virágja, éltető illatja

hogyha szívemre hatott,

Miért szomorkodjam, s vígan mért ne lakjam,

mért viseljek bánatot?

Hiszem elég eddig, azmíg nem voltam víg,

hadd éljek már jó napot!

Az ország csillaga, szerencsés világa

hogyha fejemre terjedt,

Nékem szolgál, fénlik, más elől eltűnik,

csak egyedül rám gerjedt,

Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek?

Lám, nem érzek kínt s terhet!

Ez világ minékünk, kiben mi most élünk,

vendégfogadó házunk,

Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk,

de holnap meg kimúlunk,

Azért azon légyünk, azmíg tart életünk,

légyen víg telünk-nyarunk!