HARMINCÖTÖDIK EZT AKKOR SZERZETTE, HOGY AZ Ő FELESÉGE IDEGENSÉGE MIATT AZ RÉGI S...

Régi szerelmem nagy tüze

Hamuvá vált vala szinte,

De ím, nem tudom, mi löle,

Hogy bennem meg felgerjede.

Elvált hív szeretőm miatt

Új bánat nagy kínnal fogyat,

De nem látom semmi módját,

Mint oltsam szerelmem lángját.

Mert mint mérges nyíllal lőtt vad,

Kiből nyílvas ki nem szakad,

Fetreng, sem élhet, sem halhat,

Úgy tűr én szívem fájdalmat.

Hogy véletlen most Cupido

Meglőtt az mordály áruló,

Maga hittel lőn köztünk szó,

Hogy frigyünk lenne állandó.

De hitét ugyan nem állja,

Frigyét ez fattyú felbontja,

Elmémet olyra gyúlasztja,

Ki csak kár, maga is látja.

Mert annak édes szerelmét,

Kinek ígéri személyét,

Magánál vesztette kedvét,

Nésze tökéletlenségét.

Avval régen gyűlöltetett,

Azki szerelmével éget,

Veszedelmemre de siet,

Hogy bennem gyújt régi szenet.

Átkozott, ha nem más móddal,

Végezd búmot halálommal,

Ne gyújts olthatatlan lánggal,

Metszesz keserves kínommal?

Vagy hogyha égetni akarsz,

Mint bolondot, mit játszódtatsz?

Arra gerjessz, kit megadhatsz,

Nyerhetetlenre ne gyúlassz!