Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.

Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.

Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,

mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.

Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat

ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,

hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova

rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?

Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt!

És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt!

Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,

mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.