HÁROM GONDOLAT THAISZ ANDRÁSNAK, A TUD[OMÁNYOS] GYŰJT[EMÉNY] REDACTORÁNAK

Munkásink kévéi tetőled rendbe szedetnek,

Thaisz, böcsület ez, s nagy neked.

Őket is, óhajtom, szedd immár rendbe; s ezerszer

Ezért böcsületed lesz nagyobb.

Bosszontod, mond Vitkovicsunk, e mái világot,

Mert ő is bosszont tégedet, és neki mérsz,

Amint ő teneked mér. “Ámde!” Thaisz, te vigyázó

Légy mikoron tormát törsz neki orra alá;

Mert a nagy szájú bekap: ő tenger, s gonoszabb is

Sokkal, mint Jónás cethala volt valaha.

Kérdésemre, Thaisz tudnillik tetszik-e vagy nem,

Irt öt hangzatkám, felelél: “Velek én megelégszem”.

Hát tőlem mi okért kérten kérsz többet is ötnél?