[Három nap óta...]

Három nap óta egy kicsi szamáron

kocogok át a falun. Jóságos és

türelmes, Bertának hívják,

mint azt a kislányt, akibe

hat éves koromban szerelmes voltam.

Ma hull az első hó. Az emberek

köszönnek, köszöngetnek, senki sem

csodálkozik, hogy szamárháton

töltöm el életem egy-két

elcsitult percét. Befordulok

a fenyves útra, az ágakba

súrlódom, friss hó lepi el

arcomat s olyan jó hűvös ez

a sok láz után. Minden dombon

megállunk szórakozottan: Bertuska

is gondolkodik, én is. Állunk

messzire látszón, mint egy

nyugalmas, tréfás szobor.