Háromság

Három rózsabimbó

Nyílik a szobámba -

Pohár-vízbe nyílik.

Hogyha szívem tisztább

Illatuk lehatol,

Lehatol a szívig.

Három rózsabimbó -

Azt sem tudom, honnan

Került a szobámba.

De mióta itt van

- S régóta, hogy itt van -

Mióta itt virít

A vizes pohárba:

Nincs tovább-fejlése,

Nincsen változása.

Nézem csudálkozva,

Nézem reggel-este:

Milyen harmat-tiszta

Három rózsabimbó

Megdicsőült teste.

Ottkinn őrült nyár van,

Nyara szenvedelmes,

Gyilkos nap-verésnek,

Gyujtó káprázatnak -

Vagy ez káprázat itt:

Három rózsabimbó

Lengedező teste:

Mint a most-hullt harmat.

Mint a hajnal, melyre

Álmodó-gyöngéden

Ráhajlik az este:

Naptalanul nyílik,

Soha ki nem nyílik

Három rózsabimbó

Titokzatos teste.

Három rózsabimbó -

Nem tudom én mikép

Került a szobámba -

Remegő ujjakkal

Dédelgetem őket

S háromszor naponta

Friss vizet csorgatok

A vizes-pohárba.

Egyszerű pohár-víz:

Szent kehely lesz lassan.

A titkos bimbóknak

Titkos háromsága

Benne hervadatlan.

Tombolj csak őrült nyár,

Tombolj, őrült élet:

Nyara szenvedelmes,

Gyilkos nap-verésnek,

Gyujtó káprázatnak!

Három rózsabimbó

Megdicsőült teste

Itt ring a pohárban

Mint a tisztult lélek,

Mint a most-hullt harmat.

Nézem reggel-este

Lélekzet-elfojtva,

Napon át, éjjen át:

Vajjon meddig tart még

Ez a csendes, édes,

Változatlan, földi

Örökkévalóság??!