Harsány kiáltások tavaszi reggel

Élni először itt e világon

s élni utolszor.

Látni a földet, látni csak egyszer

és soha többé.

Állni a fényben, inni meg enni,

csókba fürödni.

Nézni a kék nefelejcset a szélben,

barna göröngyön.

Érezni a gondolatok ragyogását

barna fejemben.

Menni a hegyre az éter elébe,

völgybe leszállni.

Lélekzeni, fölkiabálni rajongva

az égre, napra.

Aztán egyszerre vad zuhanással

összeomolni.