Harum dierum carmina

Kis cigaretta fátyla,

fátylas selyemködü füstje,

selymes füstök ezüstje,

borítsd be ma bús szememet!

dunna pihéje, puhája,

párnák fellegszerü fodra,

paplanom csipkebodra,

födözd be borús fülemet!

kedvesem! – csipogó,

csacsogó kicsi fecske,

bíbor cseresznye-szemecske,

szeresd szomorú szivemet!

Bénán lehanyatlik a kéz,

széttapogat tehetetlen:

élni ma itt lehetetlen,

meg kell halni ma itt,

halni e földi avarban,

hol léptekkel, kopogókkal,

lekopott rongy-lobogókkal

kullog az emberi hit,

a virrasztó nyomorúság

piros parázs-szeme nyitva

s vörös varázs-zene szítja

lángra tüzes tanait.

Hallod, amint a sovány

egerek foga rajjal,

patkányok raja zajjal

rágja a régi falat,

kedvesed koldul az uccán,

zokogva nyújtja ki karját,

hídakon kússza a karfát

s hörög a mély viz alatt,

a csillagok is lerohadtak,

futnál, de messzire nem jutsz,

adnál, de adni nem tudsz

s küzdeni nincs akarat.

Fekete éjszaka fátyla,

házromok fekete füstje,

tömjénfüstök ezüstje,

borítsd be borult szememet!

dunna halotti puhája,

szemfedőm csipkebodra,

Styx suhogó habi-fodra,

tömd be siket fülemet!

Halál! – amiként keserű kis

kukacot elnyel a fecske,

vagy véd a cseresznye-szemecske,

rejtsd el az én szivemet!