HÁT AHOGYAN A CSODÁK JÖNNEK ...

Hát ahogyan a csodák jönnek,

Úgy írtam megint ezt a könyvet.

Se nem magamnak és se másnak:

Talán egy szép föltámadásnak.

Se nem harcnak, se nem békének:

Édes anyám halott nénjének.

Ő tudta, látta, vélte, hitte,

Hogy ez a világ legszebbikje.

És úgy halt meg, hogy azt se tudta:

Mi lesz itt az okosság útja.

S ha késlekedik az okosság,

Nem poéta fajták okozzák.

Jönnek rendjei a csodáknak,

Kiket eddig tán meg se láttak.

Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,

De a hiteim elköszönnek.