Hatalmas ősz

Hatalmas ősz.

Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,

hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy,

ami akartam lenni, régen, egykor,

most az te vagy.

Igaz, egész,

mely önnön-magát bátran koronázza

s az éjbe néz.

Azt hittem én,

gőgös és hervadó virág leszek csak,

szép és szegény.

Bús szemű bölcs

itt állok, ember, karomon a gyermek,

a lágy gyümölcs.

A kar, a kar,

egy ember ága, lombos és gyümölcsös,

mit is akar?

A sors vagyok,

a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet.

Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon,

és ami vágyam itt-ott megmaradt még,

eléd rakom.

Arany-idő,

vigasztaló, mosollyal szomorító,

kibékítő.

Hatalmas ősz.

Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,

hogy nagyra nősz.