HATODIK KIBEN AZ SZERETŐJÉTŐL VALÓ ELVÁLTÁN KESEREG, FÉLTVÉN, ÉS ITT AZ LELKÉHEZ...

Az mely keresztyén hű, s kiben nincs hamis szű,

lelkét ördögtől félti,

Nem csuda, én is hát hogy féltem Céliát,

midőn gonosz késérti,

Mert csak ő az lelkem, csak ő jóm énnékem,

éltemet ő segéti.

Óh, siralmas szállás, kit keserves válás

szegény fejemnek rendelt!

Immár hová légyek, s ölemben kit végyek,

ha szántalan bú terhelt?

Óh, szerencsétlen nap, ki elragad és kap

attól, ki híven kedvelt!

Szerelmesétől vált, nem csuda, az halált

hogyha fejére kéri,

Mert bújában halál orvosságot talál,

fájdalma végét éri,

De az szörnyű válás végtelen kínvallás,

szívét örökké sérti.