Hauser Gáspár

Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre,

Valamikor rég bársonyruha volt.

Fényes, finom. Az édesanyám vette,

Ki arany hárfán altatót dalolt.

Édesanyám hercegnő volt szegény

És alkonyatkor sírva csókolt engem,

Arany haj és glória volt fején.

És én elvesztettem.

Ne nézzetek e koravén ábrázatra,

Valamikor olyan volt, mint a hó,

Szelíd, finom. Az édesapám arca,

Ki herceg volt, csodaszép, csodajó.

Úr és beteg. Fehér kendő fején.

Búcsúzó csókkal csókolt mindig engem.

Úgy csókolt, mint a haldokló remény.

És én elvesztettem!

Most keresem a régi palotánkat

És a hercegi édenkertemet.

Az álmokat az arany nyoszolyában,

Tört játékomat, tűnt reményemet.

És dalolom az édesanyám dalát

És apám csókját csókolom. Felettem

Szállnak az évek s én várom tovább,

Amit elvesztettem!