HAVASI RÓZSA.

Hol tél, tavasz, nyár

Fogóznak össze:

Felhőkbe nyúló

Bérc oldalán

Havasi rózsa

Nyílván, szelídebb

Lesz a rideg táj

Virúlatán.

Fenn a magasban

Nincs szaggató kéz,

Nem hat föl addig

A kandi szem;

Szelíded arcán

Boldog mosoly van

S mi búra hívná:

Nincs semmi sem.

A tiszta légben

Élvén, születvén,

Hol a derűs menny

Sugárt lövel:

Alantiságban

Szenny nem ragadt rá,

Mint aki jár a

Földhöz közel.

A kerti rózsák

Szépek, kevélyek;

Sajnálva a kis

Távol rokont:

Egyet közűlök

A bércre küldnek

Ki a virághoz

Érkezve, mond:

‘Sorsod, - kietlen

Bércen nyomorogván -

Szivünkre vettük

Kis rózsaszál!

Jövel közinkbe

S légy boldogabb ott...

- Szebb is lehetsz még! -

Mint itt valál!’

»Szép, büszke rózsa!

Menj vissza és mondd:

- Köszöntve a jó

Testvéreket, -

Nem hagyom én el

E zord vidéket;

Mert boldog éltem

Csak itt lehet!«

‘Hogyan? mohos szirt,

Bús, törpe fenyvek,

S hólepte ormok

Szomszédaid!

A menny ha dördül

S villáma csattan:

Reszket, nyög a táj...

S boldog vagy itt...?

Lenn a lapályon,

Hol gyors patak foly,

S jár lanyha szellő

A kert felett:

Nem jobb leélni

Illatba’ fördve,

Szeretve, ifjan

Az életet...?!’

»Csak éljetek ti

Kéjben, örömben,

Szinesre festett

Rácsok között;

Én a szabadban

Vágyok maradni,

Ahova engem

Sorsom kötött!

S ha éles a lég,

A táj kietlen,

Szegény, sovány föld

Mohot terem:

Mondd meg, szülötti

Szerelme nélkül

- Elvesztve azt is -

Mivé leszen?!

Ha csendes a táj

S madár dalolgat!

Ha csattog a menny

S a vész üvölt;

Reggel, vagy este,

Éjfél homályán,

Minden jelenség

Örömre költ!

Ébredve: látom

A völgyet, ormot...

S örömre gyúlad

Tekintetem; -

S végpillanatját

Hunyó szememnek

Könnyebb, ha rajtok

Feledhetem!

Ott hosszu évek

Itt egy rövid perc;

Ott fény, öröm; s itt

Bú, fájdalom...

Mi könnyü lenne

Évek s öröm helyt

A percet és bút

Választanom!

Kóró tebenned,

Szülötte-földem!

Inkább leszek, mint

Másutt virág!

Szebb itt az ősz, mint

Más föld tavassza;

Az éj, mint máshol

A napvilág!

Szeretve hozzád

Simúlok...! érted

Én nem cserélek

Más idegent!

Oh mert előttem

Hazám! te földed

Minden fűszála

S porszemje Szent!«