HAVASOK ÉS RIVIÉRA

Havas üstökünket jégsapkás

Vihar-kölykök hada cibálja

S lábunk alatt Tavasz kacag,

Nyíló kaktusz, áloe, pálma.

Az Alpokon vagyunk a Végek,

Minden kis szél-ficsúr bolondja

S lent a Nap a szent sugarat

S őrült kékjét a tenger ontja.

Mi csak szögeljük büszke kínban

Fejünket a hideg egeknek

S lábunk alatt finom urak

S parfümös asszonyok nevetnek.

Mi védjük őket, mi: a Végek.

Gémberedett, nagy testünk óvja

S végzi, hogy másoknak legyen

Sok-sok, boldog, tavaszi óra.

Meghalna, ha egyszer lerogynánk,

Az a Tavasz, ott lent a parton,

Meghalna pálma s a mosoly

Finom, együgyű, úri ajkon.

Ha mi egyszer egy dörgedelmes,

Rettenetes, nagy példát adnánk:

Hegy-bajtársak, egy szép napon

Mi lenne, ha lelátogatnánk?