Havi boldogasszony

Az öreg templom füvellő tövében

A nyári éjben ott hevernek ők,

Parasztok, barnák, csöndes és komoly nép,

Mint hajdan őseik, a bessenyők.

A vén zsolozsmát egykedvűn morogják,

Az anda hold hint rájuk teritőt,

A közel temető mellett a kósza

Komondorok jelentik az időt.

A szent szobor lábánál gyertyafényben

Bozontos ősz, szakállasan, sunyin,

Boszorkányos szemmel vigyázza őket

Az imádságos magyar Rasputin.

Éjfél után már imbolyog a gyertya.

Szekérvárában szundít a sereg,

Fekete Mária palástja rajtuk

És ajkuk bűvös igéket remeg.

Már alszanak, már messze, messze mentek

És míg a Göncöl szekere görög,

Ők ázsiai rónákon robognak,

Emese álma ez: mély és örök.