HAZA...

Én Istenem, de szomorú utazás lesz.

Úgy reszketek, félek tőle,

Mintha nem is hazamennék,

Hanem messze idegenbe,

Egy szomorú temetőbe...

Abban a kis, fehér házban, tudom én jól,

Csak nagyobb lesz majd a bánat.

Hogyha tudnák, mivé lettem,

Gyöngéd szóval nem hívnának,

Előre elsiratnának.

Szegény anyám zokogott a búcsuzáskor.

Sáppadt arcát most is látom...

Nem maradtam. A világba

Kergetett sok büszke álmom...

S eltemettem ifjuságom...

Én Istenem, de szomorú utazás lesz.

Úgy reszketek, félek tőle...

Miért nékem hazamenni?...

Az én utam nem hazavisz -

Egy szomorú temetőbe...